PONGÓ JUDIT alkotásaival régebben csak fotókon találkoztam. A napokban, kiállításának rendezése közben ismerkedtem meg eredeti képeivel. Felkért, hogy néhány mondatban foglaljam össze és jellemezzem az itt kiállított műveket.
Judit munkái az ábrázoló/figuratív és az absztrakt reprezentáció határmezsgyéjén mozognak.
A különféle perspektívában megfestett képei szín-, forma- és gondolatvilágukban egyaránt különleges mélységeket sejtetnek. Úgy érzem, hogy az egyéni munka meditatív, befelé forduló világában születtek. Egy szenzibilis, az emberi lelkületre odafigyelő művészetről, egyfajta intimitásról beszélhetünk Pongó Judit festői munkásságában. Egy-egy műve a szubjektív gondolat és a személyes életérzés speciális hordozója.
Érzelmek és érzetek dramaturgiája vezérli képeinek „történéseit”, ahol a mozgás érzékeltetésével, a színek kavalkádjával, a fények játékával egy dinamikus összhangzat keletkezik.
Judit keresi azt a megjelenési formát, amely az ösztönös, őszinte gesztusok és a bizonytalanul tapogatózó, de mégis határozott mozgások a figurák közötti kapcsolatteremtés érzékeltetésére alkalmasak. A néhol konkrét, néhol jelzésszerű alakok és környezetük – a rendezetlen káoszt kiegyensúlyozzák.
Pongó Judit újabb képein az absztrakt expresszionizmus világához nyúl. A mozgásban megragadható pillanat, a felszín mögött rejtőző lényeg megfogalmazása izgatja. Dinamikus, erős életteli művészetet produkál. Eddigi pályaképe azt mutatja, hogy következetesen halad újabb és újabb figyelemreméltó eredményeket, műveket felmutatva a maga alkotói világában. Képi világa erőteljesen szubjektív – az anyagokkal, technikával, hagyományokkal és újításokkal folytonos kísérletezés terepe. Remélhetőleg rátalált majd egy olyan közegre, a szellemi létezés olyan erőterére, amelybe bekapcsolhatja egyéni érzékenységét, már-már médiumszerű fogékonyságát, a látvány transzcendentáló képességét. A színek tudatos hangsúlyozásával tudja figyelmünket a „cselekményre”,- szenvedélyekre, kapcsolatokra, érzelmi állapotokra irányítani. Vergődő, forrongó életérzések ezek – rajzi, formai dinamikába öltöztetve. Gyötrő lelki harcát testbeszéddel, pózokkal fejezi ki.
Festményei egyszerre átmenetiek és véglegesek, a gondolat legközvetlenebb vizuális sűrítményei. Az elemek létrejöttét, felfokozott térhódítását, egymással való küzdelmét – vizuálisan megjelenő teremtésről szólnak. Mai aktuális kérdésekre válaszokat fogalmaz meg. A természet féltése, a városi lét, az elzártság, az emberi kapcsolatok, a magán-mitológiák ott vannak az alkotásokban.
Számomra a „Lendület” címet viselő három akryl képe nyerte meg leginkább a tetszésemet. A lírai absztrakt tánc-sorozat spontán gesztusai hűen érzékeltetik a tánc örömét.
Portréira legjellemzőbb vonás a jó értelemben vett historizáló szimbolizmus. Az emberi lelkek pillanatnyi érzelmeit jeleníti meg, az arcok- – különösen a szemek - mimikája néhol túlfűtöttséget, bánatot, szeretetet, magányt sugallnak. Merész kivágásokat alkalmaz, a témát rendkívüli színérzékkel és festői felkészültséggel oldja meg.
Meggyőződésem, hogy Pongó Judit érdeklődése, munkaszeretete, kísérletező kedve, kitartása helyet jelöl számára a kortárs képzőművészet területén.
Kedves Judit!
Kiállításodhoz, további szakmai pályafutásodhoz, emberi és művészi sikereket, erőt, hitet kívánok Neked!
Barátsággal:
Szepes Hédi
művészettörténész