Életünk lelki megtalálása
Pongó Judit belső ritmusai
A tudattalannak az összekötése a tudatossal magától értetődő vállalkozás a kiállító számára. Képben gondolkodva arra törekszik, hogy a tökéletes műalkotást hozza létre. Uralja saját világát, figyelve minden belső rezdülésre, ami lelki videokazettájáról behívható. Olyan alkotó, aki a művészi tettel, érzéssel, gondolattal hat mások létezésére. Végső cél: a létezés körforgásán való felülemelkedés. A megjelenített gondolat kivetítése ezt a célt szolgálja nála. A bennünk lévő belső drámák ettől még nem múlnak el, az egymásnak feszülő konfliktusok mindig jelen lesznek az ember életében. Ennek a felmutatása és a szépség földi elemeinek a megragadása inspirálóan hat művészetére, sőt küldetésének tekinti mindezt.
A külvilág sok hamisságot rejt! A maszkok / nem a járvány kori/ alatt: álságok, hazugságok, tisztátalanságok vannak velünk. Pongó Judit mégis a közös jó szellemiségét keresi. A testnek és a léleknek az egymásban gyökerező egységére hívja fel a figyelmet, és mindig a belső erők mozgósítását akarja elérni műveivel. Megkeresi a határhelyzeteket és választ ad, de nem evidenciát. Ha a kép művészi üzenetét megérti a befogadó, a tartalom lényege által pozitív energiákat szabadíthat fel magában. Ilyenkor túl tudunk lépni saját árnyainkon, mert minden kép ereje a fényben és annak transzcendens ellenpontjában, az árnyékban bújik meg. Hiszen az árnyék a test kivetülése, földi létünk jelenvalóságának bizonyítéka. Mert mit hoz az isteni fény, nem mást, mint a megvilágosodást és elűzi a démonokat. Az itt látható művek segítenek abban, hogy szembesüljünk a magunk árnyaival, amelyekkel nap, mint nap viaskodunk.
Ezek a megfestett vizuális tételek identitásképek, amelyek ismétlődésükkel, variánsaikkal befejezett égésszé állnak össze. Először a művészi mondanivaló fogalmazódik meg, a belső inspiráció tölti el az alkotót. A keresés, az emlékezés, a teremtés karmikus folyamatában aztán megszületnek az alkotásokat. Érezni, hogy a bizonytalanságban létező biztosság minden pillanatban velünk van. Pongó Judit a lélekkel foglakozik a mindennapokban, így azt gondolnánk, hogy vertikális köntösben, az égnek felfelé hangolva jelennek meg munkái. Ám éppen ellenkezőleg horizontális a képek tálalása. A nyugalmi állapot, a vízszintes helyzet újabb és újabb tükreit tartja elénk. Lehetett volna mégannyi képet hozni e kiállításra, mert termékeny anyagából volt mód a válogatásra, de most elsősorban a legfrissebb, a tárlat címében jelzett mindennapi érzéseink világát tárja elénk az alkotó. Nem előzmény nélküli a művészettörténetben az a technika, amit Pongó Judit alkalmaz a festék felhordásával valamint annak szétterítésével. Különben számos más, modern festő is hasonlóképp hozott létre kompozíciót. Jackson Pollock 1949. augusztus 8-án a Life magazinban tette közzé azokat a műveket, amelyek a festék csurgatása és egy faléc mozgatása révén jöttek létre. Azóta ez a festői megoldás sokakat indított kreatív megoldásokra.
A munkáknak címet is ad a kiállító, amelyek adekvát módon kapcsolódnak a látványhoz. Mágikus kör, Csillag születik, Lélek tánc, Kiemelkedés, Kötések, Szellemi szabadság, Tűztánc, Ég és Föld között, Várakozás, Robbanás, Mélység, Univerzum és még sorolhatnánk a fantáziánkat útra indító címeket. A festő valójában a művek ihletésében fogalmazta meg az elnevezéseket. Mint minden nem konkrét témát megjelenítő kép esetében az ábrázolt motívumok szabad asszociációs lehetőségnek nyitnak teret. A nézőnek önálló adottsága van eldönteni, hogy mit vél látni, belelátni ezekbe az akrilképekbe. Természetesen óhatatlanul befolyásolják a címek a befogadót, de megmarad ebben az esetben is az értelmezés egyedi lehetősége. Jóleső, különös tapasztalni, hogy a lélek mélyén milyen ihletetten lelt rejtett birodalomra, rejtett fogalmakra Pongó Judit.
A huszonegy műalkotás kavalkádjában ne tévesszük szem elől Pongó Juditot az alkotót, hisz komoly művészi életutat járt be, amíg képeivel jelentkezett. Az utóbbi évtizedben csoportos és egyéni kiállítások jelzik aktivitását hol a fővárosban, hol szülővárosában Cegléden, illetve mostani lakhelyén, Szentendrén. Gyermekkorában olyan ingermező vette körül, ami kellő munícióval töltötte fel egy életre. Természetesen rajzolt sokat, zongorázott és szülei révén az irodalmi élet, a színházi világ élményeiben is megmerítkezett. Senki nem hinné el, látva a képeit, hogy a rajz mellett másik kedvenc tantárgya, a matematika volt. Az önkorlátozás szabadsága akkor jött el életében, amikor két gyermekét útra indította és a festés kezdte kitölteni szabadidejét. Vágyai ekkor a megvalósítás útjára léptek. Bejárta a világot, az óceánon túli képzőművészeti élettel megismerkedve megjelent előtte a modern művészet minden újdonsága. Egy huszárvágással úgy találta üdvösnek, ha Indonéziában tölt el egy hónapot. Az egykori gyógytornász a test mellett a vallások mindegyikében megtalálható lelkiséget tette munkája fókuszába. Szisztematikusan mélyedt el az ottani vallások sokféleségében és építette be személyiségébe azok lényegét, hogy a lélekgyógyítás erejével segítsen embertársain.
Képzőművészeti szakmai életútját a szorgalom, a tanulni vágyás jellemzi. 2010 -től a Corvin Művelődési Ház művészeti klubjában, Rádóczy Gyarmathy Gábor szabadiskolájában pallérozódott tehetsége. Ebben az évtizedben rendszeressé vált számára a továbbképzés, amit a Kunstfarik intézmény szervezett és a színhely Bécs volt. A következő témákban mélyedt el ezeken a kurzusokon: A realizmus és az absztrakció metszéspontja, Természeti absztrakció, Az absztrakt portré, Emberalakok könnyed ábrázolása. Ezen a járványos nyáron pedig a Színek impulzusai című tudással bővült szakmai repertoárja. Önépítés és szorgalom ezek a kulcsszavak, adják ma is Pongó Judit további fejlődésének a zálogát.
A körülöttünk lévő világ megteremti az ember számára a materiális és szellemi létezés feltételeit. Gyengeségeink, erősségeink újra és újra megjelennek a létező valóságban. Az olyan alkotók műveinek erejével töltekezzünk a világ megpróbáltatásai ellen, amit Pongó Judit kínál számunkra.
Cs.Tóth János művészeti író